Nőnapra szeretettel

Az utóbbi napokban egyre-másra kapsz buzdító üzeneteket, hogy mivel és hogyan lepd meg a környezetedben élő nőket nőnapra? Virágok tömkelege, bonbonok, ékszerek, szépségápolási termékek, de még a gyógyszergyártók is meglovagolják az alkalmat vitaminok ajánlására. Pedig. Pedig a nőnap (mint ahogy szerintem egyébként számos más alkalom is) nem az ajándékokról szól. Egyáltalán nem az a lényeg, hogy a _mai_ napon te milyen szép virágot, vagy milyen drága csokit veszel a nőknek, nem is csak a mai napon kellene foglalkoznod ezekkel a nőkkel.

De miről szól valójában a nőnap? Nos: nőmozgalomról, munkásmozgalomról, egyenlőségről, méltányos munkáról, a kizsákmányolás eltörléséről. Azok az események, amiket most felsorolok, a leggyakrabban említett események a nőnappal kapcsolatban, amikhez kötődően a nemzetközi nőnap kialakulását eredeztetik:

1857. március 8.: New York-i textilmunkásnők sztrájkja az emberibb munkakörülmények és a jobb fizetés érdekében

1908. március 8.: egy New York-i gyárban bekövetkezett tűzvész kioltja 129 munkásnő életét

1917. március. 8.: Szentpéterváron sztrájkot szerveznek a nők munkát, kenyeret, valamint a világháború és a cárizmus végét követelve, amihez 90ezer munkás (nők és férfiak vegyesen) csatlakozik, eredményeként II. Miklós cár pár nap múlva lemond

Mindegy, melyik eseményt tekintjük, a lényeg az, hogy a nőnap eredetileg nem nők cukiságának, kedvességének, bájosságának, szépségének, vagy épp az anyai és feleségbeli szerepeikben nyújtott teljesítményének az elismerése okán jött létre. A nőnap az egyenlőség napja, az egyenlő feltételek, lehetőségek és kötelességek biztosításáról szól.

Éppen ezért nem is ismerhető el évi egy szál virággal: az év minden napján történő odafigyeléssel ismerhető el. Hogy az év egyik napján se legyél önző, ne szólj be a nők testére, ne füttyögj, ne várd, hogy a feleséged felszolgálja a vacsorát, ne gondold, hogy a közös gyereketek csak a nő dolga, ne részesíts előnyben egy állásajánlatnál egy férfit, csak mert férfi, ne kérdezz rá, hány gyerek van, ha ez nem szakmai kompetencia... és még sorolhatnám. Ha mindezt megteszed, akkor nosza, vegyél virágot, mert ebben az esetben ez az ajándék valóban a megbecsülésed és tiszteleted kifejezése lesz. De csak akkor.

És nem, nem mondhatod azt, hogy „de hát ma már egyenlőség van”. Mert nincs egyenlőség addig, amíg

- a hagyományos családmodellben gondolkodsz, ahol a háztartás és a gyerek a nő dolga

- elvárod, hogy minden este meleg étel várjon, amikor munkából hazaérsz, amit minden esetben a nőnek kell prezentálni

- nem cseréled ki a gyereked koszos pelenkáját, mert az büdös

- naponta játszol a telefonoddal/tableteddel/számítógépeddel, de a mosógépet nem vagy képes elindítani

- egy nő nem mehet végig nyugodtan az utcán, anélkül hogy bármilyen inzultus érné

- a nőnek meg kell gondolnia, milyen ruhát vesz fel, hogy ne az öltözete alapján minősítsék

- az erőszak/családon belüli erőszak áldozatát áldozathibáztatás, lelki/érzelmi erőszak és meg nem értés várja a hivatalos szervek és a közvélemény részéről

- egy állásinterjún elhangozhat a családra/gyerekvállalásra vonatkozó kérdés, de természetesen csak akkor, ha egy nő ül ott a székben

- a vezető pozíciókat elsősorban férfiak töltik be, mert nem szakmai kompetenciák, hanem nemek alapján történik a választás

- ugyanazon pozíciókban dolgozó nők kevesebbet keresnek férfi társaiknál

- a parlamentben/kormányzatban a nők nem a társadalmi arányoknak megfelelő arányban vesznek részt

- egy nő által kifejtett probléma félresöpörhető „női hisztinek” minősítéssel

- törvény szövegében szerepelhet, hogy „tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi”, mondjuk ahelyett, hogy „tíz éven aluli gyermeket nevelő szülő”

- a nőnapi ajándék virág beszerzése néhány száz női dolgozó részére a HR-en dolgozó _nő_ feladata, ill. a virágok kiosztását a takarító_nőkre_ testálják rá

...

Nincs egyenlőség, amíg egy európai parlamenti képviselő úgy gondolja, hogy normális olyat kijelenteni, miszerint a nőknek kevesebbet kell keresniük, mert kisebbek és butábbak.

Tehát: ne virágot vegyél. Azt a pénzt használd jóra: vegyél egy adag élelmet egy hajléktalan nőnek a mai napon. Azzal igazán kifejezhetsz valami fontosat. Vagy ha céged van: adj erre a napra a nálad dolgozó nőknek egy extra szabadnapot.

A virág önmagában ezen az egyetlen napon álszent és képmutató. Ezért amit én kérek mára:

Megbecsülés. Tisztelet. Isztambuli Egyezmény.

-chiroptera-

(kép: earthsky.org)